A helyettes ápoló Karen, aki tanúja a borzalmaknak, és a rendőrséggel párhuzamosan próbálja megfejteni a rejtélyt (az nem kérdés, hogy végül kinek sikerül). Eközben neki és barátjának (na és persze velük együtt a nézőknek is) válogatott szörnyűségeket kell kiállniuk.

A rémek ráadásul cinkelt lapokkal játszanak, és nem maradnak meg egy helyen. Az elátkozott házból kiszökve egy modern irodaházban, felhőkarcolóban és még a proszekturán is kísértenek és ölik az ártatlanokat. Eközben a film szinte az összes távol-keleti horrorfilmes klisét felsorolja: a tükör, a veszélyes és jelentőségteljes fénykép és videofelvétel, a félelmetesre fényképezett hosszú haj A körből és annak eredetijéből, a Ringuból lehet ismerős, a liftben felbukkanó hullák pedig A szem című filmet idézik.

Az Átok egy nagy sikert aratott japán horror, a Ju-on alapján készült remake - ezúttal az a film különlegessége, hogy ugyanaz a Simizu Takasi rendezte, aki az eredetit is (aminek Japánban már a harmadik részét forgatják). A nagy amerikai-japán összefogás gyümölcse, hogy a nyüzsgő Tokió a helyszín, és a kulcsszerepekben jó pár helyi arc is felbukkan.

A cselekmény talán nincs olyan nagyon kidolgozva, de így legalább több energia maradt az algoritmusszerűen megjelenő szellemekre. Sarah Michelle Gellarnek a Scooby-Doo 2. után sokkalta ijesztőbb szörnyekkel kell megmérkőznie, de ezek a rémek talán még Buffy vámpírjainál is rémisztőbbek (a képbe hátborzongatóan bekúszó hajtincsek és a félelmetes kisgyerek csakugyan ijesztőek, de a hirtelen kigúvadó szempár talán már sok egy kicsit). Az Átok tipikus elsőrandis ijesztgetős film: egymásba lehet kapaszkodni, ha már nagyon nem bírjuk a feszültséget.